Földes, 1991.
Most Földes tiszteleg emléke előtt
Karácsony Sándor, a magyar pedagógia, a magyar tudomány és gondolkodástörténet jeles alakja 1891. január 10-én született Földesen. Elemi iskoláit az egykor gimnáziumi tagozatú földesi iskolában járta. Tanítói közül Vincze József rektorra és Papp Imre kántorra emlékezett később nagy szeretettel: "Talán soha nem lettem volna pedagógus, ha már a földesi elemi iskolában két áldott nevelői lelkűletű tanítóm nem lett volna..." Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végzi el, végig színjelesen. 1910-ben érettségizik, majd egy évig önkéntes katonai szolgálatot teljesít. Leszerelése után a Fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója magyar-német szakon. Tanári oklevelet az első világháború miatt csak 1918-ban szerez. A világháború hadszínterén súlyos lábsebet kap és ezután élete végéig mankóval, illetve két bottal tud csak járni. 1919. májusában a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozik, a nyolcosztályos elemi iskola tantervének kidolgozásával bízzák meg. A Tanácsköztársaság leverése után a Tavaszmező utcai Állami Főgimnáziumban tanít 1927 őszéig. Tanítványai a budapesti külvárosok gyerekeiből, iparosok, kiskereskedők, kistisztviselők fiaiból kerültek ki. Osztályát nyáron Földesre hozta és a házaknál elhelyezett pesti fiúk közelről láthatták egy falu életét, mindennapi gondjait. A tanulókkal való közvetlenségéről, varázslatos emberismeretéről legendák születtek. Pedagógiai tárgyú, hangulatos nyelvi leleménnyel megformált regénye A csucsai front. 1927-től a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Bizottságának lesz a munkatársa. Itt alkotja meg sajátos "társaslélektani" nyelvkoncepcióját. Életművéből kiemelkedik tízkötetes könyvsorozata, mely "A neveléstudomány társaslélektani alapjai" címmel jelent meg. (A IV. - "A magyar világnézet" című - kötet kivételével kiállításunkon valamennyi megtalálható.") 1929-ben Debrecenben filozófia, magyar nyelvészet és pedagógia tárgyakból doktorátust, majd 1934-ben magántanári képesítést szerez.Saját tanulmányai mellett sokat foglalkozik az ifjúság nevelésével is. Az általa irányított diáklapok - a Diákvilág és Az Erő - nagy befolyásra tesznek szert a diákok körében. Az Erő ad publikációs lehetőséget sok tehetséges tudósjelöltnek, írónak, költőnek. Így Bóka Lászlónak, Szobotka Tibornak, Weöres Sándornak, Mátrai Lászlónak.
A KIE-ben, illetve a Cserkészszövetségben viselt vezető beosztásai révén járja az országot,
s a mozgalmi feladatok ismertetése mellett a falu szociális problémáira, a józan valóságismeret fontosságára irányítja a figyelmet.
A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség vezetőjeként pedagógiai szemináriumokat is vezet.
1942-től a Debreceni Egyetem pedagógiai tanszékének professzora lesz. Előadásaival nagy érdeklődést kelt, de arra is jut ideje, hogy az erősödő társadalmi
elégedetlenség fészkeit felkeresse.
Részt vett a Lillafüredi Írótalálkozón, illetve a híres Szárszói Konferencián is.
1945 után Karácsony Sándor haladó demokratikus meggyőződése számtalan feladat, funkció vállalásában - a MADISZ elnöke,
a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság Központjának tagja, az Országos Szabadművelődési Tanács elnöke,
az Új Szántás főszerkesztője, a Cserkészfiúk Szövetségének elnöke - teljesedik ki.
Munkája nyomán hatalmas lendületet kap az úgynevezett szabadművelődés, a falu, a nép saját kezdeményezőkézsége.
47 népfőiskola alakult az országban, köztük az egyik leghíresebb a bihartordai Sárréti Népfőiskola, ahol Karácsony Sándor maga is vendégelőadói munkát vállalt.
A szabadművelődés szerinte: demokrácia, a felülről központilag diktált "népművelés" megszüntetése.
Eközben lelkesen támogatja az ifjúság kollégiumi mozgalmát, tagja lesz a Györffy Kollégium pártfogó testületének.
Egyházi tevékenységéből megemlíthetjük a református vallási élet területén végzett új szellemű evangelizációját, a zsoltároskönyv megújítását.
A koalíciós idők elmúltával új közművelődési koncepció alakult ki.
Karácsony Sándor szervezeteit sorra megszüntették. 1948-tól még másfél évig feladatainak átadása céljából hivatalban hagyják, majd teljes visszavonulásra kényszerítik.
1950-ben az egyetemet is el kell hagynia, kényszernyugdíjazzák.
A mindig emberek közt élő Karácsony Sándort a közélettől való elzárás, a munkalehetőség hiánya elpusztítja.
1952. február 23-át írtak akkor.
Karácsony Sándor Emlékkiállítás Tárlók
